Ilyen mentes, olyan mentes, amolyan érzékeny, minden érzékeny meg érzékeny és mentes is. 21. századi divatbetegség - ítéltem könnyedén. Aztán jött a feketeleves. 

Amikor megkaptuk a biopszia eredményét, akkor lett teljesen biztos a cöliákia. Át kell állni a gluténmentes étkezésre. De hogyan? Ez nem olyan diéta, amit tartasz 30 napig, itt-ott csalsz néha. Nem. Ezt életed végéig kell tartani. 

Hogy jutottunk el odáig, hogy most már gluténmentes kenyeret sütünk itthon?

1. Sokk – első reakció: "Basszus....nem ehetek többé egy jó meggyes piskótát, nem ihatok egy jó sört??? Mi a fenét fogok akkor enni????? És inni?????"

2. Vizsgálatokra járás, orvosokkal egyeztetés, internet bújása a témában, barátokkal beszélgetés, akik hasonló cipőben járnak

3. Váltakozó érzések időszaka – szomorúság, düh, miért pont én érzések, jaj nem kell ezt komolyan venni, jaj ezt komolyan venni

4. Elfogadás – már nem sírod el magad egy lekváros bukta láttán a boltban

5. Újratervezés, átszervezés – amikor belevágsz az életed végéig tartó diétába. Bújod az internetet, hogy akkor mit is ehetsz. Órákat töltesz a boltban a gluténmentes termékeket nézegetve.

A legkardinálisabb kérdés nálunk az volt, hogy a kenyeret hogy oldjuk meg. A kész kenyér az nagyon vagy inkább nagyooooooooooon drága. Így muszáj sütnünk. Jelenleg a kísérletezés szakaszban vagyunk. Keressük azt a kenyeret, ami számunka finom. Ugyanolyan úgysem lesz, mint egy házi vajas kifli búzalisztből, de nagyon elszántak vagyunk, hogy finomat alkossunk. 

Indulhat a gluténmentes kenyérsütés :)