35 felett bevallom őszintén, komolyan megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy öreg vagyok-e már a gyerekvállaláshoz vagy sem. Sajnos erről nem mindenkivel lehet beszélgetni. Több kategóriába sorolnám az embereket/reakciókat:
1. MÁR ÖREG VAGY - Jesszusom!!!! 35 évesen még nincs 2 gyereked, férjed??? - és néznek rám, keresik a hibás génemet - többségében a saját szüleink, anyós, após, rokonok, 10 éve nem látott osztálytársak szájából hangzik el, akik a talán boldog kapcsolatukban élnek.
2. MÉG NEM VAGY ÖREG - hagyd már!!!! Hiszen olyan fiatal vagy még! Élvezd az életet, nem vagy lekésve semmiről - többségében azok mondják ezt, akik nem élték ki magukat a gyerekvállalás előtt és/vagy rossz kapcsolatban élnek és/vagy szeretetőt tartanak (ha még nem, megfordult a fejükben).
3. NEM AKARSZ GYEREKET???? - hát igen. Furán néznek ilyenkor. Mintha nem lennék komplett, hogy egyáltalán felmerül bennem ez a lehetőség. Főleg szülők, anyós, após: hát milyen már az, hogy nincs unoka?? Mit mondok a Marikának???
A sokadik ilyen megszólalás után elmúlik jólneveltségem és a higgadt reakció többé nem lesz jelen. Igen, volt már rá példa, hogy sajnos kiborultam és megmondtam, hogy hagyjanak békén az unoka kérdéssel, majd ha lesz, ők lesznek az elsők, akik megtudják. Persze erre jöttek:
- most miért kell így felhúzni magadat, már kérdezni sem lehet?
- jogom van tudni, hogy mikor jön az unoka!
- de én szeretnék nagymam/nagypapa lenn!
- jaj milyen öreg leszek, amikor unokám lesz egyáltalán.
- de hisztis ez a lány....
- na ennek is valami baja van....
Meg a többi hasonló reakciók. Kiállni magunk mellett nagyon nagyon nagyon nehéz. Amikor normálisan reagálsz, azzal nem tudnak mit kezdeni és a következő alkalommal és előkerül a téma. De amikor jön a szerintünk bunkó/szenvtelen stilus, érdekes, nem kérdeznek többet. Ki érti ezt?!
És akkor jöjjön az a kategória, akik nem néznek ufónak.
4. MEGÉRTŐ - ők a társadalomnak azon nagyon kicsi rétege, akiknek van érzelmi intelligenciájuk, akik tisztában vannak saját magukkal, akik átéltek hasonlót, túlvannak jópár év önismereti kurzuson és tudnak kommunikálni, és persze hallgatni. Ők azok, akikkel tudok kapcsolódni. Nem néznek hülyének. Honnan ismerem fel őket? Ők azok, akik ilyeneket mondanak/kérdeznek:
- megértelek.
- tudok valahogy segiteni?
- én is pont ugyanzen mentem keresztül mielőtt megszületett a gyermekem.
- teljesen normális, hogy ilyeneken gondolkodsz.
És az ehhez hasonló reakciókból tudom, hogy megértő közegre leltem.
A gyerekvállalás felelősség és rohadt nehéz meló. És szerintem pont a mi generációnk az, aki ugy nőtt fel, hogy nem tudott kapcsolódni anyuhoz vagy apuhoz, nem volt jó példa előtte. Vagy éppen 30 felett jutott el oda, hogy anyagi biztonságban érezze magát. Azt se felejtsük el, hogy a gyerekvállaláshoz szükséges férfi is. Igen, sperma nélkül nem lesz gyerek. De ez a biológia. Nekünk nőknek, szükségünk van egy olyan társra, aki mellett érzelmileg biztonságban érezzük magunkat.
Azt se felejtsük el, hogy valakinek nem is lehet gyereke. Szóval, csak óvatosan kérdezgessünk egy nőt arról, hogy miért nincs gyerek, mert lehet, hogy egészségügyi oka van.
Beszélgessünk egymással mielőtt feleslegesen megbántjuk a másikat.
