Sokszor megkapom, hogy ilyen fiatalon hogy lehet az, hogy így fáj az én derekam. Bezzeg neki még háztartást is kellett vezetnie a 3/4/5 vagy még több gyerek mellett, azontúl persze, hogy kint volt a földeken, szedte a krumplit egèsz állò nap. Én csak az irodában ülök egész nap, még főzni sem főzök, gyerekem sincs, akit emelgetnem kell.

Vegyük sorra:

1. "Én csak az irodában ülök egész nap" - igen, pont ez a baj. A sok ülés volt az egyik oka, hogy sérvem lett. Az évekig tartó túlóràzàs, napi 10-12 órázás az irodában.

2. "Még főzni sem főzök" - való igaz, hogy nem töltök 3-4 órát naponta a konyhában és nem készítek 3 fogásos hétvégi vacsorákat. Ezt az időt inkább a szeretteimmel, barátaimmal vagy önmagammal töltöm. Minőségi időt töltök velük. Vagy épp gyógytornán vagyok.

3. "Gyerekem sincs, akit emelgetnem kell" - hát igen. Mit tudhatok én az életről, akinek még gyereke sincsen? A gyerek lenne a mérce? Honnan tudod, hogy annak, hogy nincs gyerekem, nem lehet-e egészségügyi oka? Vagy hogy már túl vagyok 3 vetélésen? Vagy esetleg meddő is vagyok? Honnan tudod, hogy nem vágyom-e már gyerekre? Honnan tudod, hányszor gondolkodtam el azon, hogy hogy fogom majd így emelgetni a gyerekemet? 

Mára kifejlesztettem az önvédelmet és igyekszem nem felvenni az ilyesfajta "bölcs" megjegyzéseket. Azonban nekem is lehetnek rosszabb napjaim és nem mindig megy könnyen az egyik fülemen be, a másikon ki, még 20 leszarom tablettával sem. 

Igen, fáj a derekam. 

Igen, gerincsérvem van. 

Igen, még egy virágosládát is nehezen tudok olykor megemelni.

Igen, sírok, hogy megint fáj.

Ja, hogy nem tudod milyen érzés heti hàromszor gyógytornàra jàrni hónapokon keresztül és elfogadni, hogy minimálisan vagy csak jobban? Hogy türelmesnek kell lenni, mert akár évekbe is telhet a gyógyulás? 

Gyere, próbáld meg megcsinálni a feladatokat. Én többször elsírtam magamat, hogy egyszerűnek tűnő feladatokat nem tudok megcsinálni. 

Tudod mi a legrosszabb? Hogy a fájdalom lefáraszt. Hogy mindent megteszel, hogy meggyógyulj, hogy elkerüld az injekciókat, gyógyszereket, műtétet és még mindig vannak napok, hogy fáj. 9 hónap elteltével is. Nem tudod kiszámìtani. Ha egy picit nem figyelsz oda és nem feszíted be a hasadat, derekadat egy tüsszentésnél, ennyi...kész....potyognak könnyeid és káromkodsz és haragszol magadra, mindenre és mindenkire. Az én sérvem pont olyan ideget nyom, ami közel van a petefészkemhez. Vegyél a kezedbe egy szivacslabdát és nyomogatsd. Pont ezt érzem odabent. Csavarja és nem engedi el.

Igen, van, hogy egész nap nem fáj. Ki is élvezem minden pillanatát. Ilyenkor optimista vagyok és azt gondolom, hogy megéri a sok könnycsepp a gyógytesiken.

Mielőtt legyintesz az én problémámra, fájdalmamra, inkább kérdezz. Szívesen válaszolok.