Most már nem fáj, ha kívülről nézem végig a futóversenyt.

Most már csak azért gyűlik könny a szememben, mert büszkén ölelem meg a célban.

Mostanra már megnyugodtam. 

Most már mosolygok.

Minden versenyén kint voltam, vagyok és leszek is.

Jegyet sem vettem, habár volt 2 km-es futam is. De nem. Előbb meg kell erősödnöm, meg kell tanulnom együtt élni vele. Sosem lesz már olyan, mint fénykorában. Ő és én egyek vagyunk. Ha tetszik, ha nem. Saját káromon tanultam meg azt is, hogy nem lehet sűrgetni a gerincsérvből való felépülést sem. Türelmet kellett tanulnom és elfogadnom, hogy most a gyógytorna az én fő sportom. 

Azért ezt a felismerést sem adták ingyen! Ismered azt az érzést, amikor odakint kezd tavaszodni, csicseregnek a madarak, virágoznak a fák....te meg a négy fal között fekszel és haragszol mindenre és mindenkire, mert neked otthon kell maradnod? Ezt éreztem én is. A sport volt az, ami kikapcsolt, feltöltött. Együtt futottunk párommal.

Ezeket vette el tőlem a gerincsérv egyik pillanatról a másikra. Nincs sport, ráadásul közös sport sem. Mint, amikor szakítanak veled és nem találod a helyedet. Semmi nem volt jò. Az önismereti terápiának hála felismertem, hogy valami nem kerek velem. A depresszió jeleit kezdtem felfedezni, így felkerestem a pszichológusomat. Rávezetett arra, hogy elveszìtettem valamit és most gyászolok és hogy ez tök normális. Jött a "hű bassza meg igaza van" érzés. Végigmentem a folyamaton. Most vagyok az "elfogadom, kezdjünk valamit a mostani helyzettel" stádiumban. A sport hiánya okozta űrt jelenleg a gyógytorna, a biciklizés tölti ki. Kitaláltuk párommal, hogy tudnánk a közös sportot újra belevinni az életünkbe. Ő fut, én pedig biciklizek. És működik :)

Vannak célok. Szeretnék újra terepen futni, párommal közösen futóversenyekre járni. Talán még egy Spartan Sprintet is lenyomunk együtt és kéz a kézben ugrunk át a tüzön és futunk át a célvonalon :)

Addig még azonban sok időnek kell eltelnie. De hiszem, hogy menni fog. Együtt mindent megoldunk és bármire képesek vagyunk :)

Hogy honnan tudom? Sehonnan. Hiszem! Hinni kell, mert, ha nem hiszel, feladtad! És én nem adom fel!!!